Sziasztok!:) ma hozom a kövi részt. Sajnos hétvégén nem leszek,így mára kaptok még egy részt.
Puszi
                                                         --------------*-*--------------
8.rész

Meg sem álltam hazáig. A kapu előtt ziháltam. A könnyeim csak úgy patagoztak az arcomon. Egy kézmozdulattal letöröltem a sok átlátszó könnyet. Az erőm elhagyott teljesen. Lassan nekidőltem az ajtónak. Nem bírtam abba hagyni a sírást. Meredith néni zökkentett ki a sírásból. Mosolygósan lépdelt a kapu felé, nagy kosárral a karján. Éppen a piacra sietett. Lassan kilépett a kapun. Egy hangosat kiáltott. Felemeltem a sminktől elkenődött arcomat,és megpróbáltam mosolyt csalni az arcomra,de nem sikerült. Nagy nehezen felemelt a hideg padlóról. Nem kérdezett semmit,csak betuszkolt a házba.

- Most menj a fürdőbe,és fürödj meg.-mondta kicsit szigorúan.

Lassan felbotorkáltam a szobámból nyúló fürdőbe. Felkaptam a lila törölközőmet és beálltam a csap alá. Csak engedtem a vizet. Nem gondoltam semmire,és senkire. Csapzottan mentem le a konyhába egy kávéért. Azt hittem már nincs otthon Meredith néni. Pedig otthon volt. Az asztalnál ült. Kedvesen mosolygott rám. A nagy kosár ott hevert az előtérben. Nem szóltam semmit,de belül nagyon jól esett, hogy legalább egy emberre tudok számítani. A forró kávét szürcsölgetve leültem vele szembe.

- Mi történt?- csak ennyit kellett mondania és mintha a dézsából öntötték volna a szavaimat,csak beszéltem,beszéltem,és beszéltem. Körülbelül 10 percig folyamatosan beszéltem.

-és most tanácstalan vagyok. Segíts!-ezzel fejeztem be a mondandómat. Gyorsan beleszürcsöltem az innivalómba,és várakozóan  néztem rá. Feszült csend támadt. Láttam Meredith néni gondterhelt arcát.

- Most megfogtál Sab. Elmegyek a piacra,azalatt megpróbálok valamire jutni.- azzal felállt,és indult az ajtó felé.-Jah,és igazolom a mai napodat-kacsintott rám is kiment az ajtón...

*Meredith néni szemszöge*

Lassan ballagtam a piac felé. Teljesen lekötöttek a gondolataim. Nem hallottam, hogy csörög a telefonom.Már másodjára ment a dallam,amikorra sikerült felvennem. Egy ideges női hang beszélt a telefonba. Meg sem tudtam szólalni a hallottak miatt. Csak álltam a járdán,és hallgattam a telefonnak a pityogó hangját,ami jelezte, hogy a hívásnak vége van.

*Ezalatt Sabina a lakásban*

A nagy franciaágyon elterültem. Próbáltam a kusza gondolataimat helyre rakni,és nagyjából sikerült is. Csak egy dolog zavart. Harry hogy szólt mindehhez? Megértett? Tud még engem szeretni? Van nála esélyem? Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben. Tanácstalanságban bekapcsoltam a gépemet. Szokásos dolgokra felléptem:Twitter,Skype,Trumbl. Facebookra nem akartam. Biztos,hogy mindenki rám írt volna,és amúgy is,majd élőben elmesélem. Talán...

Twitter keresőbe lassan pötyögtem be a különleges nevet.: Harry Styles. Utolsó posztja reggel volt. Pár szó volt csak,de én értettem.: különleges embereket nehéz találni. "De én találtam egyet."

A gyomrom görcsbe rándult. Óvatosan rákattintottam a "kedvenchez adás gombra". A telefonomat előkotortam,és lefotóztam a számomra nagyon fontos mondatot. A hatásból egy felugró ablak zökkentett ki. Drága húgocskám videóhívást indított velem Skype-on. Meghökkentve kattintottam az "elfogadás gombra". Nagyon megijesztett a látvány. Mindenre csak erre nem készültem fel...

Telefonról tettem fel,ezért remélem jó lett.:) <3

XX

Nah megjöttem.:) Csak egy kérdés: esetleg van rendszeres olvasóm?:)
Ebben a részben lesz egy kicsi fordulat. Szerintem erre senki nem gondolt. Jó olvasást.;)

------------*-*--------------

7.fejezet

Könnyek

Óvatosan megfordultam. Harry csillogó szemeibe néztem. Óvatos mosolyra húzta a száját.

-Ejnye-ejnye. Nem szabad betörni senkihez. Még ha a betörő gyönyörű is.-mondta perverzen.

A kis pillangók újra motoszkálni kezdtek a hasamban. Nagy levegőt vettem,és így szóltam:

-Harry muszáj beszélnünk.-kezdtem kicsit lehangolóan.

-Éreztem.-mondta,kicsit halkabban.-Viszont,most menj fel a szobámba,és öltözz fel valami szárazba.

*Harry szemszöge*

Éreztem,hogy nem ok nélkül jött hozzám. Remélem megtudjuk beszélni a dolgokat. Nem akarom,hogy Ő is kirepüljön az életemből...

*Sabina szemszöge*

Óriási gombóccal a torkomban mentem fel az emeletre. El is felejtettem megkérdezni,hogy hol van a szobája Hazzának. A nagy,kanyargós lépcsőn lépegettem felfele. Nem akarok neki rosszat. Sőt,ami nagyon furcsa az az,hogy ráadásul kell a közelsége. Ha nincs a közelemben,akkor nem érzem magamat teljesnek. Alapból a szüleim miatt nem vagyok teljes,de Harry nélkül semmi vagyok. Ezalatt a pár nap alatt fontos része lett az életemnek. Nem akarom elfelejteni,nem akarom megbántani,és nem akarom,hogy miattam,egy senki miatt bánatos legyen. Lassan felértem az emeletre. A hosszú folyosóból 6 szobaajtó nyílt. Öt ajtó hálószoba,kettő mosdó. Az első,és legközelebbi ajtóhoz léptem először. Halkan bekopogtam,de nem jött válasz. Óvatosan benyitottam. Óriási kupi volt a szobában. Pólók szétdobálva, a szennyes szanaszét. A tükrön,ami mellesleg alig látszódott ki a ruhakupac mögül,képek voltak ragasztva. Mindegyik képen egyetlen egy személy volt.: Zayn. Halványan elmosolyodtam,és behúztam az ajtót. Mármint csak megpróbáltam behúzni,mivel egy póló az ajtó alá ragadva megakasztott. Óvatosan kihúztam a pólót,amin Perrie,a barátnője volt. A nagy gombóc újra a torkomba ugrott. Igen,ők az álom pár. Halkan tovább mentem. A következő ajtón egy óriásposzter volt,amin egy galamb volt. Szörnyű helyzetem ellenére ezen jót nevettem. A harmadik ajtó hála Harry-é volt. Résnyire nyitottam az ajtót,és beléptem a szobába. Szép rend volt. A fal mellett egy óriási szekrény állt telis-tele rengeteg ruhával. Kivettem egy sima Nike pólót és egy ugyanolyan melegítőgatyát. Óriási méretük ellenére elöntött a boldogság. Finom "Harry illat" szállt a frissen mosott ruhából. Lassan beszívtam a finom illatot. Lassan kinyitottam a szememet és kitámolyogtam a szobából. Az illata elkábított. Lassan,gombóccal a torkomban,és Harry ruhájában botorkáltam be az ebédlőbe,ahol Harry várt egy forró teával az asztalnál. Leültem vele szemben,és a kezemet melengetve a bögrén vártam. Hosszú percekig nem bírtam megszólalni. Csak ültem,és néztem a teámat. Nem bírtam ránézni. Nem bírtam látni a szenvedő szemét. Azt a szemet,ami még pár órája csillogott,most meg szürkén,homályosan nézett maga elé. Harry törte meg a csendet...

-Mit szeretnél?-kérdezte alig hallhatóan.

-Tudod Te jól.-mondtam suttogva,és egy könny gördült le az arcomon.

-Ne,kérlek ne.-mondta ő is könnyes szemmel.

Óvatosan felemeltem az arcomat. Harry szemébe néztem.Láttam benne a csalódottságot,és a fájdalmat. Kinyitottam a számat,de nem jött ki hang.Sokszori próbálkozás után tudtam csak megszólalni.

-Harry,én nagyon megkedveltelek.-suttogtam-Nagyon,de nagyon. Remélem összejön majd a kapcsolatunk,de még nem. A barátaim fontosak nekem. Egyik legnagyobb,hanem a legnagyobb támaszom az életben. Nem pártolhatok el tőlik egy alig két napos kapcsolatszerű miatt. Ezt ne vedd elutasításnak,csak még nem vagyok felkészülve egy kapcsolatra. Még korai... De hidd el, én szeretlek...

Amint kimondtam a szeretlek szót,felpattantam az asztaltól,felkaptam a táskámat,és kirohantam az utcára...

Kicsit váratlan lett szerintem. Komizni ne felejtsetek.;)

xx