Ebben a részben lesz egy kicsi fordulat. Szerintem erre senki nem gondolt. Jó olvasást.;)
------------*-*--------------
7.fejezet
Könnyek
Óvatosan megfordultam. Harry csillogó szemeibe néztem. Óvatos mosolyra húzta a száját.
-Ejnye-ejnye. Nem szabad betörni senkihez. Még ha a betörő gyönyörű is.-mondta perverzen.
A kis pillangók újra motoszkálni kezdtek a hasamban. Nagy levegőt vettem,és így szóltam:
-Harry muszáj beszélnünk.-kezdtem kicsit lehangolóan.
-Éreztem.-mondta,kicsit halkabban.-Viszont,most menj fel a szobámba,és öltözz fel valami szárazba.
*Harry szemszöge*
Éreztem,hogy nem ok nélkül jött hozzám. Remélem megtudjuk beszélni a dolgokat. Nem akarom,hogy Ő is kirepüljön az életemből...
*Sabina szemszöge*
Óriási gombóccal a torkomban mentem fel az emeletre. El is felejtettem megkérdezni,hogy hol van a szobája Hazzának. A nagy,kanyargós lépcsőn lépegettem felfele. Nem akarok neki rosszat. Sőt,ami nagyon furcsa az az,hogy ráadásul kell a közelsége. Ha nincs a közelemben,akkor nem érzem magamat teljesnek. Alapból a szüleim miatt nem vagyok teljes,de Harry nélkül semmi vagyok. Ezalatt a pár nap alatt fontos része lett az életemnek. Nem akarom elfelejteni,nem akarom megbántani,és nem akarom,hogy miattam,egy senki miatt bánatos legyen. Lassan felértem az emeletre. A hosszú folyosóból 6 szobaajtó nyílt. Öt ajtó hálószoba,kettő mosdó. Az első,és legközelebbi ajtóhoz léptem először. Halkan bekopogtam,de nem jött válasz. Óvatosan benyitottam. Óriási kupi volt a szobában. Pólók szétdobálva, a szennyes szanaszét. A tükrön,ami mellesleg alig látszódott ki a ruhakupac mögül,képek voltak ragasztva. Mindegyik képen egyetlen egy személy volt.: Zayn. Halványan elmosolyodtam,és behúztam az ajtót. Mármint csak megpróbáltam behúzni,mivel egy póló az ajtó alá ragadva megakasztott. Óvatosan kihúztam a pólót,amin Perrie,a barátnője volt. A nagy gombóc újra a torkomba ugrott. Igen,ők az álom pár. Halkan tovább mentem. A következő ajtón egy óriásposzter volt,amin egy galamb volt. Szörnyű helyzetem ellenére ezen jót nevettem. A harmadik ajtó hála Harry-é volt. Résnyire nyitottam az ajtót,és beléptem a szobába. Szép rend volt. A fal mellett egy óriási szekrény állt telis-tele rengeteg ruhával. Kivettem egy sima Nike pólót és egy ugyanolyan melegítőgatyát. Óriási méretük ellenére elöntött a boldogság. Finom "Harry illat" szállt a frissen mosott ruhából. Lassan beszívtam a finom illatot. Lassan kinyitottam a szememet és kitámolyogtam a szobából. Az illata elkábított. Lassan,gombóccal a torkomban,és Harry ruhájában botorkáltam be az ebédlőbe,ahol Harry várt egy forró teával az asztalnál. Leültem vele szemben,és a kezemet melengetve a bögrén vártam. Hosszú percekig nem bírtam megszólalni. Csak ültem,és néztem a teámat. Nem bírtam ránézni. Nem bírtam látni a szenvedő szemét. Azt a szemet,ami még pár órája csillogott,most meg szürkén,homályosan nézett maga elé. Harry törte meg a csendet...
-Mit szeretnél?-kérdezte alig hallhatóan.
-Tudod Te jól.-mondtam suttogva,és egy könny gördült le az arcomon.
-Ne,kérlek ne.-mondta ő is könnyes szemmel.
Óvatosan felemeltem az arcomat. Harry szemébe néztem.Láttam benne a csalódottságot,és a fájdalmat. Kinyitottam a számat,de nem jött ki hang.Sokszori próbálkozás után tudtam csak megszólalni.
-Harry,én nagyon megkedveltelek.-suttogtam-Nagyon,de nagyon. Remélem összejön majd a kapcsolatunk,de még nem. A barátaim fontosak nekem. Egyik legnagyobb,hanem a legnagyobb támaszom az életben. Nem pártolhatok el tőlik egy alig két napos kapcsolatszerű miatt. Ezt ne vedd elutasításnak,csak még nem vagyok felkészülve egy kapcsolatra. Még korai... De hidd el, én szeretlek...
Amint kimondtam a szeretlek szót,felpattantam az asztaltól,felkaptam a táskámat,és kirohantam az utcára...
Kicsit váratlan lett szerintem. Komizni ne felejtsetek.;)
xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése