----------------**-----------------
5.fejezet
Max
Rohanva közeledett felénk. Amikor már pár lépésnyire volt megállt. Nagyon ideges volt. Dühösen kezdett beszélni:
-Ezt,Sabina hogy gondoltad?-kérdezte tetetett nyugalommal Max.
Nem is tudtam rá válaszolni. Csak csöndesen szorítottam Harry kezét.
- Én mindent megteszek neked. Inni vittem neked, segítettem neked és erre ez a hála?-már ordította.
Remegő hanggal válaszoltam:
-Max,már mondtam neked,hogy köztünk nem lehet semmi. Soha nem szerettelek,és ezt tudtad,mindig is tudtad... Nem kértem soha a segítségedből sem. Nem akartam,hogy majd ha barátom lesz mérges legyél rám.Mert hidd el barátnak csodás vagy. De értsd meg,soha nem tudtam rád barátnál többre gondolni.
Gondoltam,hogy megértette,és elmegy. Mekkorát tévedtem... Max egyre csak közeledett felém,kezét ökölbe szorította. Nyúlt értem,hogy megragadjon,de ezt már Harry sem nézte végig. Elém lépve felemelt hangon szólt Max-hoz.
- Nagy fiú maradj ott! Egy lépéssel se merjél közelebb jönni a barátnőmhöz!!
Max ütésre emelte jobb karját,de Harry gyorsabb volt nála,és elhajolt előle,és elkapta a fiú kezét.
-Mondtam valamit. Hagyjad Sabina-t! Világos vagyok?-Láttam,hogy erősebben szorítja a fiú kezét.
-Engedj el,vagy a barátnődet kinyírom.-sziszegte a fogai között a srác.
Harry nem válaszolt rá,csak láttam,hogy a jobb karja,amivel megragadta Max-ot kezd elfehéredni. Egyre szorosabban szorította a karját.
-Békén hagyod a barátnőmet-mondta jó hangosan.-És most mindenki előtt ezt meg is ígéred!
-Megígérem,hogy békén hagyom Sabina-t.-mondta.
-Mindenki hallotta?-Kérdezte Harry a tömegtől.
Morajlás támadt a tömegben,és mindenki bólogatva "válaszolt" Harry kérdésére.
-Most menj,és nehogy Sabina-ra csak egy rossz szavadat halljam. És ezzel elengedte a vonagló fiút,aki elindult az utca felé.
Teljesen lefagyva álltam. Gondoltam,hogy egyszer lesz ilyen,de hogy ilyen hamar,nem is gondoltam. Harry magához húzva megkérdezte.
-Jól vagy?
-Ühüm-bólogattam piciket.
-Ha gondolod eljöhetsz hozzám mára. Majd anyum ír neked egy igazolást.-mondta reménykedve.
Óvatosan a sulim felé pillantottam,ahol láttam a legjobb két barátnőm döbbent,várakozó arcát,és megráztam a fejemet.
-Jó,megértelek. De ha bármi van akkor hívj! Tudod, hogy hol lakok,a sulitól kb. 5 percre. Ha bármi van hívj!-Azzal átölelt,nyomott egy puszit az arcomra,és beszállt a kocsiba. Elhajtott... Vágyódva néztem a kocsi után,de tudtam ha ma elmegyek,akkor gyávának fognak nézni. És azt nem akartam.
Vállamra dobtam a táskámat,és elindultam a baráti társaságom felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése