Sziasztok!:) ma hozom a kövi részt. Sajnos hétvégén nem leszek,így mára kaptok még egy részt.
Puszi
                                                         --------------*-*--------------
8.rész

Meg sem álltam hazáig. A kapu előtt ziháltam. A könnyeim csak úgy patagoztak az arcomon. Egy kézmozdulattal letöröltem a sok átlátszó könnyet. Az erőm elhagyott teljesen. Lassan nekidőltem az ajtónak. Nem bírtam abba hagyni a sírást. Meredith néni zökkentett ki a sírásból. Mosolygósan lépdelt a kapu felé, nagy kosárral a karján. Éppen a piacra sietett. Lassan kilépett a kapun. Egy hangosat kiáltott. Felemeltem a sminktől elkenődött arcomat,és megpróbáltam mosolyt csalni az arcomra,de nem sikerült. Nagy nehezen felemelt a hideg padlóról. Nem kérdezett semmit,csak betuszkolt a házba.

- Most menj a fürdőbe,és fürödj meg.-mondta kicsit szigorúan.

Lassan felbotorkáltam a szobámból nyúló fürdőbe. Felkaptam a lila törölközőmet és beálltam a csap alá. Csak engedtem a vizet. Nem gondoltam semmire,és senkire. Csapzottan mentem le a konyhába egy kávéért. Azt hittem már nincs otthon Meredith néni. Pedig otthon volt. Az asztalnál ült. Kedvesen mosolygott rám. A nagy kosár ott hevert az előtérben. Nem szóltam semmit,de belül nagyon jól esett, hogy legalább egy emberre tudok számítani. A forró kávét szürcsölgetve leültem vele szembe.

- Mi történt?- csak ennyit kellett mondania és mintha a dézsából öntötték volna a szavaimat,csak beszéltem,beszéltem,és beszéltem. Körülbelül 10 percig folyamatosan beszéltem.

-és most tanácstalan vagyok. Segíts!-ezzel fejeztem be a mondandómat. Gyorsan beleszürcsöltem az innivalómba,és várakozóan  néztem rá. Feszült csend támadt. Láttam Meredith néni gondterhelt arcát.

- Most megfogtál Sab. Elmegyek a piacra,azalatt megpróbálok valamire jutni.- azzal felállt,és indult az ajtó felé.-Jah,és igazolom a mai napodat-kacsintott rám is kiment az ajtón...

*Meredith néni szemszöge*

Lassan ballagtam a piac felé. Teljesen lekötöttek a gondolataim. Nem hallottam, hogy csörög a telefonom.Már másodjára ment a dallam,amikorra sikerült felvennem. Egy ideges női hang beszélt a telefonba. Meg sem tudtam szólalni a hallottak miatt. Csak álltam a járdán,és hallgattam a telefonnak a pityogó hangját,ami jelezte, hogy a hívásnak vége van.

*Ezalatt Sabina a lakásban*

A nagy franciaágyon elterültem. Próbáltam a kusza gondolataimat helyre rakni,és nagyjából sikerült is. Csak egy dolog zavart. Harry hogy szólt mindehhez? Megértett? Tud még engem szeretni? Van nála esélyem? Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben. Tanácstalanságban bekapcsoltam a gépemet. Szokásos dolgokra felléptem:Twitter,Skype,Trumbl. Facebookra nem akartam. Biztos,hogy mindenki rám írt volna,és amúgy is,majd élőben elmesélem. Talán...

Twitter keresőbe lassan pötyögtem be a különleges nevet.: Harry Styles. Utolsó posztja reggel volt. Pár szó volt csak,de én értettem.: különleges embereket nehéz találni. "De én találtam egyet."

A gyomrom görcsbe rándult. Óvatosan rákattintottam a "kedvenchez adás gombra". A telefonomat előkotortam,és lefotóztam a számomra nagyon fontos mondatot. A hatásból egy felugró ablak zökkentett ki. Drága húgocskám videóhívást indított velem Skype-on. Meghökkentve kattintottam az "elfogadás gombra". Nagyon megijesztett a látvány. Mindenre csak erre nem készültem fel...

Telefonról tettem fel,ezért remélem jó lett.:) <3

XX

Nah megjöttem.:) Csak egy kérdés: esetleg van rendszeres olvasóm?:)
Ebben a részben lesz egy kicsi fordulat. Szerintem erre senki nem gondolt. Jó olvasást.;)

------------*-*--------------

7.fejezet

Könnyek

Óvatosan megfordultam. Harry csillogó szemeibe néztem. Óvatos mosolyra húzta a száját.

-Ejnye-ejnye. Nem szabad betörni senkihez. Még ha a betörő gyönyörű is.-mondta perverzen.

A kis pillangók újra motoszkálni kezdtek a hasamban. Nagy levegőt vettem,és így szóltam:

-Harry muszáj beszélnünk.-kezdtem kicsit lehangolóan.

-Éreztem.-mondta,kicsit halkabban.-Viszont,most menj fel a szobámba,és öltözz fel valami szárazba.

*Harry szemszöge*

Éreztem,hogy nem ok nélkül jött hozzám. Remélem megtudjuk beszélni a dolgokat. Nem akarom,hogy Ő is kirepüljön az életemből...

*Sabina szemszöge*

Óriási gombóccal a torkomban mentem fel az emeletre. El is felejtettem megkérdezni,hogy hol van a szobája Hazzának. A nagy,kanyargós lépcsőn lépegettem felfele. Nem akarok neki rosszat. Sőt,ami nagyon furcsa az az,hogy ráadásul kell a közelsége. Ha nincs a közelemben,akkor nem érzem magamat teljesnek. Alapból a szüleim miatt nem vagyok teljes,de Harry nélkül semmi vagyok. Ezalatt a pár nap alatt fontos része lett az életemnek. Nem akarom elfelejteni,nem akarom megbántani,és nem akarom,hogy miattam,egy senki miatt bánatos legyen. Lassan felértem az emeletre. A hosszú folyosóból 6 szobaajtó nyílt. Öt ajtó hálószoba,kettő mosdó. Az első,és legközelebbi ajtóhoz léptem először. Halkan bekopogtam,de nem jött válasz. Óvatosan benyitottam. Óriási kupi volt a szobában. Pólók szétdobálva, a szennyes szanaszét. A tükrön,ami mellesleg alig látszódott ki a ruhakupac mögül,képek voltak ragasztva. Mindegyik képen egyetlen egy személy volt.: Zayn. Halványan elmosolyodtam,és behúztam az ajtót. Mármint csak megpróbáltam behúzni,mivel egy póló az ajtó alá ragadva megakasztott. Óvatosan kihúztam a pólót,amin Perrie,a barátnője volt. A nagy gombóc újra a torkomba ugrott. Igen,ők az álom pár. Halkan tovább mentem. A következő ajtón egy óriásposzter volt,amin egy galamb volt. Szörnyű helyzetem ellenére ezen jót nevettem. A harmadik ajtó hála Harry-é volt. Résnyire nyitottam az ajtót,és beléptem a szobába. Szép rend volt. A fal mellett egy óriási szekrény állt telis-tele rengeteg ruhával. Kivettem egy sima Nike pólót és egy ugyanolyan melegítőgatyát. Óriási méretük ellenére elöntött a boldogság. Finom "Harry illat" szállt a frissen mosott ruhából. Lassan beszívtam a finom illatot. Lassan kinyitottam a szememet és kitámolyogtam a szobából. Az illata elkábított. Lassan,gombóccal a torkomban,és Harry ruhájában botorkáltam be az ebédlőbe,ahol Harry várt egy forró teával az asztalnál. Leültem vele szemben,és a kezemet melengetve a bögrén vártam. Hosszú percekig nem bírtam megszólalni. Csak ültem,és néztem a teámat. Nem bírtam ránézni. Nem bírtam látni a szenvedő szemét. Azt a szemet,ami még pár órája csillogott,most meg szürkén,homályosan nézett maga elé. Harry törte meg a csendet...

-Mit szeretnél?-kérdezte alig hallhatóan.

-Tudod Te jól.-mondtam suttogva,és egy könny gördült le az arcomon.

-Ne,kérlek ne.-mondta ő is könnyes szemmel.

Óvatosan felemeltem az arcomat. Harry szemébe néztem.Láttam benne a csalódottságot,és a fájdalmat. Kinyitottam a számat,de nem jött ki hang.Sokszori próbálkozás után tudtam csak megszólalni.

-Harry,én nagyon megkedveltelek.-suttogtam-Nagyon,de nagyon. Remélem összejön majd a kapcsolatunk,de még nem. A barátaim fontosak nekem. Egyik legnagyobb,hanem a legnagyobb támaszom az életben. Nem pártolhatok el tőlik egy alig két napos kapcsolatszerű miatt. Ezt ne vedd elutasításnak,csak még nem vagyok felkészülve egy kapcsolatra. Még korai... De hidd el, én szeretlek...

Amint kimondtam a szeretlek szót,felpattantam az asztaltól,felkaptam a táskámat,és kirohantam az utcára...

Kicsit váratlan lett szerintem. Komizni ne felejtsetek.;)

xx

Na meghoztam a kövi részt. Remélem tetszeni fog. Szerintem mostantól lesznek izgibb részek. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ha van valami ötletetek,kritikátok légyszi írjátok meg.:)
Puszi

----------------**-------------------
6.fejezet

Minden kezd zavaros lenni

Lassan ballagtam a suli felé. Éreztem, hogy ez a mai nap nem az enyém lesz. Észre sem vettem eddig,hogy a szürke ég között a nap felbukkant. Hófehér bőrömet a nap lágyan melegítette. Amikor oda értem a többiekhez mindenki mérgesen nézett rám.

- Sabina ez mire volt jó??- kérdezte Tom mérgesen. Tom, Max legjobb barátja,és osztálytársa egyben.

-Mi mire volt jó?-értetlenkedtem.

- Ez a balhé. Idehozod a pasidat,amikor tudod,hogy Max-nak tetszel. Ráadásul majdnem megvereted.-ordította az arcomba.

Ekkor már én is kiborultam.

- Mi az,hogy megveretem?!? Ő jött oda. Amúgy meg jogom van oda menni a barátommal,ahova csak akarok. Max-nak már ezerszer megmondtam,hogy köztünk soha semmi nem lehet! Ha Ő ezt nem fogja fel,akkor nem tudok mit csinálni. Ha barátom van,nem fogom előle titkolni.

- De legalább bemutathattad volna.-mondta halkan Elis a legjobb barátnőm.

-Elis ne csináld. Bemutattam volna.-mondtam,és könny gyűlt a szemembe.

-Persze,bemutattad volna mi?-kérdezte gúnyosan Lille.

Soha sem volt felhőtlen viszonyom Lille-vel. Persze szerettem,de néha a legnagyobb ellenségem volt.

- Lille, Te pontosan tudod nem?-mondtam a könnyemmel kűzködve.

- Csak menjél sírni. Csak úgy is azt tudod.- vágta hozzám Lille.

Egy könnycsepp legördült az arcomon. Lassan megfordultam és rohanni kezdtem. Pontosan tudtam hova megyek.:Harry-hez. Ezalatt teljesen beborult. Elkezdett esni az eső. A Conversem cuppogott a járdán. 10 perc futás után zihálva érkeztem meg Harry óriási háza elé. Egy biztonságőr jött oda hozzám.

-Mit akar?-kérdezte nem túl kedvesen.

-Kérem szóljon Harry-nek,hogy jöjjön ki.

Erre a férfi nagyot nevetve így szólt.

-Ennél jobb szöveg kell. Most kérem távozzon.-mondta szigorúan.

Nem volt választásom el kellett indulnom. A biztonsági őr még nézett utánam egy darabig,aztán folytatta a ház körüli járkálását. Ekkor óvatosan megkerültem a házat. Megvártam míg elmegy az utolsó őr is,és átmásztam a kerítésen. Óvatosan landoltam a szép zöld füvön. A földet pásztázva elindultam az egyik nyitott ablak felé. A földön kicsi érzékelők voltak elhelyezve. Azokat átlépve nagy nehezen oda jutottam az ablakhoz. Magamban bosszankodtam,hogy pont ma miért fehér gatyában kellett mennem suliba. Óvatosan bemásztam az ablakon. A nappaliban landoltam. Tátott szájjal néztem körbe. Gyönyörű,drága képekkel volt tele a fal,szép bútorok voltak a földön egy óriási szobában. Gyönyörű volt... Épp egy Picaso képet néztem,amikor valaki hátulról átölelt...

Egy kérdés drága olvasóm:

-Lille kavarjon valakivel?(a bandából)

-vagy Ő legyen a "gonosz"?:)

Kérlek ebben segítsetek.:)

Hozom a kövi részt. Remélem tetszeni fog. Így hétvégére összesen 3 részt kaptok. Ne felejtsetek komizni.:)

----------------**-----------------

5.fejezet

Max

Rohanva közeledett felénk. Amikor már pár lépésnyire volt megállt. Nagyon ideges volt. Dühösen kezdett beszélni:
-Ezt,Sabina hogy gondoltad?-kérdezte tetetett nyugalommal Max.
Nem is tudtam rá válaszolni. Csak csöndesen szorítottam Harry kezét.
- Én mindent megteszek neked. Inni vittem neked, segítettem neked és erre ez a hála?-már ordította.
Remegő hanggal válaszoltam:
-Max,már mondtam neked,hogy köztünk nem lehet semmi. Soha nem szerettelek,és ezt tudtad,mindig is tudtad... Nem kértem soha a segítségedből sem. Nem akartam,hogy majd ha barátom lesz mérges legyél rám.Mert hidd el barátnak csodás vagy. De értsd meg,soha nem tudtam rád barátnál többre gondolni.

Gondoltam,hogy megértette,és elmegy. Mekkorát tévedtem... Max egyre csak közeledett felém,kezét ökölbe szorította. Nyúlt értem,hogy megragadjon,de ezt már Harry sem nézte végig. Elém lépve felemelt hangon szólt Max-hoz.
- Nagy fiú maradj ott! Egy lépéssel se merjél közelebb jönni a barátnőmhöz!!
Max ütésre emelte jobb karját,de Harry gyorsabb volt nála,és elhajolt előle,és elkapta a fiú kezét.
-Mondtam valamit. Hagyjad Sabina-t! Világos vagyok?-Láttam,hogy erősebben szorítja a fiú kezét.
-Engedj el,vagy a barátnődet kinyírom.-sziszegte a fogai között a srác.
Harry nem válaszolt rá,csak láttam,hogy a jobb karja,amivel megragadta Max-ot kezd elfehéredni. Egyre szorosabban szorította a karját.
-Békén hagyod a barátnőmet-mondta jó hangosan.-És most mindenki előtt ezt meg is ígéred!
-Megígérem,hogy békén hagyom Sabina-t.-mondta.
-Mindenki hallotta?-Kérdezte Harry a tömegtől.
Morajlás támadt a tömegben,és mindenki bólogatva "válaszolt" Harry kérdésére.
-Most menj,és nehogy Sabina-ra csak egy rossz szavadat halljam. És ezzel elengedte a vonagló fiút,aki elindult az utca felé.
Teljesen lefagyva álltam. Gondoltam,hogy egyszer lesz ilyen,de hogy ilyen hamar,nem is gondoltam. Harry magához húzva megkérdezte.
-Jól vagy?
-Ühüm-bólogattam piciket.
-Ha gondolod eljöhetsz hozzám mára. Majd anyum ír neked egy igazolást.-mondta reménykedve.
Óvatosan a sulim felé pillantottam,ahol láttam a legjobb két barátnőm döbbent,várakozó arcát,és megráztam a fejemet.
-Jó,megértelek. De ha bármi van akkor hívj! Tudod, hogy hol lakok,a sulitól kb. 5 percre. Ha bármi van hívj!-Azzal átölelt,nyomott egy puszit az arcomra,és beszállt a kocsiba. Elhajtott... Vágyódva néztem a kocsi után,de tudtam ha ma elmegyek,akkor gyávának fognak nézni. És azt nem akartam.
Vállamra dobtam a táskámat,és elindultam a baráti társaságom felé...

Sziasztok!:)
Az előző résznek nem lett olyan nagy sikere... Viszont itt van a kövi fejezet. Szerintem ez jó lett.:) Jó hosszú,de barátnőm tanácsára tettem bele egy kis izgalmat. Remélem tetszeni fog,és ha van véleményetek,kérlek komizzatok.
Puszi:Bibi

-----------------**------------------

4. fejezet

Szülinap

*november 17-e*

Szülinapoooooooooooom!!!

Reggel már 6-kor felkeltem. Álmosan nyomtam le a telefonomat,oda sem nézve,hogy ki az. Magamba bosszankodtam,hogy ki az a bunkó,aki ilyen korán fel mer hívni... Nem kellett sokat várnom,újra csörgött az Iphone-om. Amint megnéztem,hogy ki hív,azonnal kiment a szememből az álmosság. A húgom volt, aki anyukámmal együtt Németországban lakik már lassan 5 éve. Gyorsan felvettem:

-Boldoooooooog Szülinapoooooot Sabiiiiiii!!-ordított a fülembe.

- Lissie,nagyon köszönöm,hogy vagy?-kérdeztem.

- Jól,csak hiányzol...-mondta halkabban.

-Naaa,ne szomorkodj.-próbáltam felvidítani,miközben nekem is könny folyt le az arcomon.

-Gyere fel Skype-ra-mondta valamennyivel vidámabban.

-Okés,csak felöltözök-mondtam,és leraktam.

*10 perc múlva*

Lehuppantam a babzsákfotelembe,és ölembe vettem a MacBook-omat. Még egyszer letöröltem a könnyemet egy zsebkendővel,és mosolyra húzva a számat benyomtam a "Hívás" gombot a Skype-on. Abban a pillanatban felugrott Lissie mosolygós kis arca.

- Úúúú Sabi megkaptad az ajándékomat??-kérdezte azonnal.

- Nem,még nem- csodálkoztam el,mivel már korán reggel meg szokott jönni a posta.

- Jaaaj,nem postán küldtem-mosolygott.

-Akkor?-csodálkoztam.

-Majd meglátod.-kacsintott.

-Lissie gyere mááááár!!!-hallottam egy női hangot Lissie mögül.

-Sajnos most mennem kell,de majd még hívlak.-mosolygott egyet,és kinyomta a gépét.

-Még egy kicsit ültem a gép előtt és gondolkodtam... Milyen rossz gazdag szülőknek a gyermekeként. Apámat havonta látom,anyámat örülök,ha félévenként. Ez nem is annyira zavar. Csak az esik rosszul,hogy elszakítottak a világ legjobb testvérétől. Egy olyan testvértől,aki mindig melletted állt,és segített,és ha kellett felvidított...

Lassan lecsoszogtam a lépcsőn és beléptem a konyhába. Meredith néni a házvezetőm mosolyogva ölelt meg. Kedvesen a kezembe nyomott egy kis csomagot. Elfeledve a bánatomat nyitottam ki a gyönyörűen becsomagolt kis dobozkát. Egy csodálatosan szép horgolt színes sál volt benne. Álmélkodva néztem a gyönyörű sálat. Azonnal a nyakamba is raktam. Kint a tükör előtt meg is néztem magamat,és megállapítottam,hogy remekül áll. Visszamentem a konyhában,és levágódtam a székre. Kicsit álmosan ettem a gyönyörű emeletes marcipántortámat. A marcipánlovat gondoltam elküldöm Lissie-nek. Oda van a lovakért. Mint én. Gondolataimban elmélyedve hallottam,hogy csöngetnek. Meredith néni oda kiáltott a konyhába és kérte,hogy nyissam ki az ajtót,mert Ő mosogat. Feltápászkodva mentem ki az előtérbe. Kinyitottam az ajtót,és Harry állt előttem egy nagy csokor rózsával. Nagyon meglepődtem.:

-Harry,Te meg mit keresel itt?-kérdeztem nagyon boldogan.

- A világ legszebb lányának hoztam szülinapjára egy nagy csokor virágot.-mosolygott a világ legszebb mosolyával,amire a hasamban a kis pillangók rögtön repdesni kezdtek.

-Nagyon gyönyörű.-vetem át a kezéből a gyönyörű csokrot. Mélyen beszívtam a finom illatot. Harry ezalatt szórakozva nézett engem,mivel elájultam majdnem az örömtől. Meredith néninek a kérdése rázott ki a mesevilágból.

-Sabina,ki ez a helyes fiú?-kérdezte rejtett mosollyal.

Már válaszolni akartam,de Harry közbeszólt.:

-Elnézést,elfelejtettem bemutatkozni. Harry Styles vagyok Sabina barátja.

Megakadt bennem a levegő. Csak néztem,és ismételgettem az utolsó szót.Barátja,barátja,barátja...

-Jaj,de jó,de Sabina hamarabb is bemutathattad volna nekem.-mondta,tettetett haraggal a házvezetőnőm.

-Jelenleg most tudtam meg ezt az egészet-nyögtem ki nagy nehezen.

Meredith néni kedvesen tuszkolt be a házba.

-Jól van,ennyire nem kell csodálkozni-mondta halkan nekem.-Tudtam,hogy összejöttök.Már akkor tudtam,amikor valamelyik nap utánad kérdezősködött.

Még jobban elcsodálkoztam,de az órára pillantva elfelejtettem tovább csodálkozni,mivel már csak 10 percem volt 9 óráig. Felrohantam a szobámba,felkaptam a táskámat,és kirohantam a házból. Harry állított meg:

-Mi ez a nagy rohanás?Elviszlek,csak szállj be!-És betuszkolt a kocsiba.

*10 perc múlva*

Harry nagyon óvatosan vezetett. Pár perc múlva le is parkoltunk a sulim elé. Mindenki kérdőn fordult felém,mikor meglátták a hátamat átkaroló Harry-t. A tömeg csodálkozva nézett rám. Persze csodálkoztak,mert mint a suli egyik "menő" lányának,még sohasem volt barátja,ez az első kapcsolata,és már is egy nagyon helyes,sztár sráccal jár. A tömeg szétnyílt. Óvatosan néztem arra. Max jött felénk őrjöngve, a srác,aki már fél éve udvarol nekem. Nagyon feldúltnak tűnt....

És én. Sabina.:))

Harry drága.:) <3